MOSZI Országos Kozmetikus Ipartestület

A MOSZI Országos Kozmetikus Ipartestület 2011. október 24-én tartott elnökségi ülésén megvitatta az újonnan megjelent kozmetikus szakmai vizsgakövetelményeket és központi programot.

Az elnökségi ülésen vendégként jelen volt Ludányi Olga kozmetikus mester, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szakértője, és ismertette a legfontosabb szakmai szempontokat és megoldásra váró feladatokat.

Ludányi Olga elmondta, hogy bár a régi OKJ nem volt elavult és moduláris felépítésű volt azonban a szakmai elvárásoknak és az oktatási politikának megfelelően aktualizálni kellett, melyet egy négyfős csapat végzett el. Az volt az elképzelésük, hogy a meglévő modulokat felfrissítik, egyúttal beépítik a legújabb felkéréseket, továbbá olyan új elemekkel bővítik, amelyeket a tanulók a munka világába való kerülésével azonnal használni tudnak, azaz lehetővé teszik azt, hogy pénzt kereshessenek.

A régi modulokat ennek megfelelően átrendezték, időközben az MKIK közölte, hogy hasznosabbnak tartanánk olyan új modulok kidolgozását, amelyek lehetővé tennék azt, hogy a tanulók az iskolában tanultakat a gyakorlati képzőhelyeken azonnal használni tudják. Olyan vizsgakövetelményeket kellett összeállítaniuk, hogy a vizsga 2-3 napnál hosszabb semmiképpen se lehessen.

Bodor Katalin, a MOSZI Szakképző iskola szaktanára – aki egyúttal kozmetikus mester is – elmondta, hogy alapvető problémának tartja, hogy minden évfolyamon más és más központi programmal dolgoznak. A programok változtatásakor a régi, bevált dolgokat meg kell tartani, és az elavultak helyett újakat kell bevezetni, azonban az új elképzeléseket csakis valós és életszerű tapasztalatok alapján szabad a program részévé tenni. A modulrendszer Németországban jól bevált módszer lett, ezért egyetért magyarországi alkalmazásával is, azonban felemásnak tartja, hogy az elméleti ismereteket nem a gyakorlati résszel együtt oktatják, egyúttal sajnálatos, hogy egy-egy modul elvégzése után nem egy komplett szakember kerül ki a piacra. Azt javasolta, hogy a permanent make-up rész-szakképesítésként legyen elnyerhető olyan tanulók számára, akik képtelenek a tejes kozmetikus szakképesítés megszerzésére. A kozmetikusok pontosan tudják, hogy az ismeretlen eredetű festékekkel milyen kárt lehet okozni pl. egy tetoválószalonban.

Korszerű szakismeret elképzelhetetlen a szénhidrát-származékok, DNS, RNS, aminosavak, mint kozmetikai alapanyagok ismerete nélkül – ez sajnos kimaradt az anyagból, ugyanakkor dicséretes, hogy az elektrokozmetika teljes értékű tananyagként került be. Felhívta a figyelmet, hogy túl sok olyan tétel került azonban be, amely a szakmai tárgyat tanítók és a gyakorlati oktatók számára is feldolgozhatatlan, ilyen pl. a „víz kozmetikai szerepe”. Komoly gondként említette, hogy az ayurvéda bekerült a tananyagba, holott Magyarországon ennek még nincs is tisztességes szakirodalma. A jelen helyzetben gondoskodni kell az oktatók felkészítéséről, hiszen az ayurvéda-oktatókat Indiában 3 évig képezik.

Bodor Katalin kiemelte továbbá, hogy a laboratóriumi ismeretek területén nagy szükség van a receptolvasásra, sok gyártó ugyanis nem pontosan adja meg az alkotórészeket. Azt tapasztalta, hogy a hallgatókkal kísérleteket is el kell végeztetni, pl. pH-mérés, oldatkészítés – de ezt az iskolai költségvetésekben is tükrözni kell, ugyanis az előírt kísérletekre nincs elegendő anyagi forrás.

Mészár Józsefné, kozmetikus mester sajnálatosnak tartja, hogy a tanulók előképzettségére szinte semmit sem lehet építeni. Egyre gyengébb a lehetőség az építkezésre a kozmetikus képzésre jelentkezők esetében, ugyanis a gimnáziumi ismeretek hiányoznak, nincs meg a megfelelő alapképzettségük. Komoly problémának tartotta, hogy az EU igen sok anyagot betiltott, a gyógyszertárakban nem adják ki őket, nagy kérdés, hogy miként fogja az iskola ezeket beszerezni?

Az elhangzott felvetésekre Ludányi Olga válaszában elmondta, hogy nagy vita volt arról, hogy mi kerüljön az anyagba, el kellett dönteni, hogy a tananyag hogyan oktatható, és hogyan kérhető számon a vizsgán. Azt javasolta az ipartestületnek, hogy az SZVK és a központi program áttanulmányozása után érdemes lenne egy országos fórumon megvitatni a részleteket. Teljesen felesleges minden egyes alkalommal az alapoktól kezdeni az aktualizációt. Oktatóképzés felvállalását javasolta a MOSZI-nak, amelyet az MKIK-val közösen lehetne végrehajtani. Ezen a képzésen az iskolákban tanító és a gyakorlati képzőhelyen oktató kozmetikusok vehetnének részt, értelemszerűen csak mesterlevél birtokában. A minőséget biztosítani kell, a nagy vagyoni értékkel és emberi élettel, testtel foglalkozó szakmáknál elő kellene írni a mesterlevél kötelező megszerzését!

Papp Ágnes, elnökségi tag szerint célravezetőbb lenne, ha az oktatás kevesebb, de minőségibb lenne. Ő általában a saját tanulóit foglalkoztatja tovább alkalmazottként, mivel a kívülről felvett alkalmazottnál ugyanis nem derül ki, hogy van-e megfelelő tudása, megjelenése, kommunikációs képességei alkalmassá teszik-e arra, hogy kozmetikus lehessen.

Tóth Katalin, a MOSZI Országos Kozmetikus Ipartestület elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy „új generációs kozmetikusok” vannak mostanában divatban, ami csak abban merül ki, hogy e-mailben is be lehet hozzájuk jelentkezni. Szerinte ezek a vállalkozók nem látják a szakma lényegét, és azt sem, hogy mitől mester a mester.

Végh Zsuzsanna, a MOSZI ügyvezetője felvetette azt a kérdést, hogy egy szülő ma milyen szakma felé tud orientálni egy leánygyermeket? Az ismeretek hiánya és a dilemmák miatt gyakran mellékvágányokra kerülnek a gyerekek. Ha az iskola a normatívában megállapított minimális létszámot nem teljesíti, akkor az iskola minőségi szintjének fenntartása is veszélybe kerül. Egyúttal az is nyilvánvaló, hogy a kikerülő hallgatók még nem rendelkezhetnek azzal a tudással, amellyel egy teljes vendégkört vállalkozóként ki tudnának szolgálni. Emiatt nincs meg az a fajta biztonságuk sem, hogy az életet elkezdjék. További probléma, hogy sokszor azt sem tudják, hogy munkaadóikkal miként kell kommunikálniuk egy állás megszerzéséhez, valamint nem tudatosul bennük az a tény, hogy a magas színvonalú és korszerű szolgáltatásnyújtáshoz folyamatosan kell magukat képezniük.

Dr. Kopárné Both Ágnes, elnökségi tag felvetette a felvételi vizsga visszaállításának lehetőségét. Ezáltal ugyanis ki lehetne szűrni azt, hogy a nagyon gyenge képességű tanulók is kozmetikus képzésre jelentkezzenek. Bár a felvételi vizsga ellentétben áll az iskola érdekeivel, jóllehet a szakmai oldal szempontjából a felvételi vizsga indokolt lenne.